Botanikus Kert

[Shylandra Cortez]

A város talán egyedüli olyan helye, mely nyugodt, növénnyel és kupolával fedett, ide még nem tört be semmi zavaró tényezõ.
A kupolán át nemcsak a napfény, de teliholdkor a hold fénye is átvilágít, ezért kedvelik a mágiahasználók, de többnyire csak titokban folytatnak it olykor szertartásokat, melyeknek bizony igen rövidnek kell lennie, ugyanis a hely közterület,s nyílvános lenne a mágiahasználathoz...

[Shylandra Cortez]

Kijött a clubból, hagyta hagy dolgozzanak a munkásai, hiszen ha ottmarad, akkor továbbra se a munkára koncentrálnak az emberek, hanem arra hogy ott van, viszont õ határozottan megmondta, hogy két nap múlva megnyitja a clubot...
végigsétált az utcákon, majd a távolban emelkedõ kupolára tévedt a tekintete. Fekete hosszú kabátját összefogta magán, majd átsétált az ezüstszínû kapun.
Megcsapta a kert sajátos légköre, talán még el is érzékenyülhetett volna, de nem tette, õ nem az a fajta nõ volt, aki ennyitõl olvadozni kezd. Õ jobb szerette a nehéz eseteket, az olyan dolgokat, amiért meg kellett küzdeni, hogy az övé legyen....
Lassú léptekkel sétált végig a kis macskakövekkel kirakott úton,s kétoldalt növények borították a környezetet. Fekete csizmái halkan kopogtak, majd látott egy padot,s úgy gondolta nem siet haza, így leült,s elmerengett a helyen.
Az egyik bokor levelét letépte,s az ujjai közé vette. Megszagolta, majd elmosolyodott.
~Nahát nahát, nemis tudtam, hogy ezt itt is meg lehet találni...jó...nagyon jó...~gondolta titokzatosan egy ördögi mosollyal.

[Dylan Rasset]

Miután elintézte ügyes bajos dolgait a városban hazafelé megállt a botanikus kertnél. Leparkolt egy kis mellékutcában majd visszasétált a bejáratig. Szerette ezt a helyet, ha tehette hetente legalább egyszer ellátogatott ide. És nem utolsó sorban kutatásaihoz is megfelelõ környezetet biztosított a hely. Miután belépett a kapun egy pillanatra lehunyta szemét és nagyot szippantott a levegõböl. Elégedett mosolyra húzódott ajka majd kinyitotta szemét és tovább sétált. Mint mindíg most is lezseren öltözve lépdelt a burjánzó növényzet közötti járdán. Fehér inge kigombolva olvadt testére miközben kezeit zsebre téve komótosan lépkedett. Minden alkalommal amikor itt járt megcsodálta a természet eme különös remekmûveit. Ha egy fárasztó nap után betért ide teljesen ki tudott kapcsolni. Mostani munkája is igen megterhelõ volt számára így felüdülés volt ez a kis idõ amit itt tölthetett.
Gondolataiba merülve haladt tovább és talán fel sem ocsúdott volna egy darabig ha nem pillantja meg azt a csinos fiatal nõt az egyik padnál. Akaratlanul is körbehordozta tekintetét a vonzó idomokon majd megállapodott az igézõ szempáron. Egy pillanatra a szava is elakadt de palástolva meglepõdöttségét határozott léptekkel közeledett felé. Miután odaért meglátta kezében a letépett levelet és sokat selytetõen elmosolyodott...
-Talán szakértõje a növénynek hölgyem vagy csak megszokásból szorongatja....*Próbált szóba elegyedni a lánnyal miközben egy lépéssel közelebb lépet*
-Szerintem jó választásnak tûnik fõleg megfelelõen elkészítve.......

[Shylandra Cortez]

Ujjaival játszadozott a levéllel,s azon morfondírozott hány fõzetnek lehetne ez az alapja, illetve melyik méreg kikeveréséhez passzolna...
Teljesen elmerült a gondolataiba,s egy mély bariton rázte ki ebbõl a letaglózott állapotából.
Felemelte a fejét, majd végigmérte a férfit tetõtõl talpig,s ezt nem is próbálta palástolni még egy picit sem. Ívelt ajkai alig érzékelhetõ ördögi mosolyra húzódtak.
-Úgyis mondhatjuk.-felelte röviden.
-Nolám, csak nem akadnak ötletei, hogy egy ilyen ártatlan kis valamit hogyan lehetne "kisajtolni"?!-kérdezte kíváncsian szemöldökét enyhén felhúzva, de most vajon a levélrõl beszélt vagy valami egészen másról?
-Esetleg helyet foglal, vagy még van valami dolga...egy ilyen nyugodt napon?-kérdezte,s felnézett a délutáni égboltra. Kicsit lengedezett a szél, de egész kellemes idõ volt.
Majd tekintetét visszaemelte a férfire,s bájosan elmosolyodott. A játék kezdetét vette, legalábbis az õ oldaláról...

[Dylan Rasset]

Tetszett ez a közvetlen viselkedés a lány részérõl így felbátorodva lépett elé. Kezét elõre nyújtva ismét megszólalt.
- Engedje meg hölgyem, hogy bemutatkozzam....a nevem Dylan Rasset. A kérdésére válaszolva, nos van némi ismeretem a kezében szorongatott levél élettani hatásairól de a világért sem untatnám a száraz tudományos részletekkel. *A kék íriszek megvillantak és szája sejtelmes mosolyra görbült. Nem volt különösebb dolga mára és nem sietett sehová így készséggel tett eleget a csábító ajánlatnak és helyet foglalt. Ennél jobb délutánja talán nem is volt az elmúlt hetek során mialatt beletemetkezett a munkába. Fõként, hogy ideje nagy részét a birtokon töltötte és ki sem dugta az orrát a városba. Most is csak azért bújt elõ mert munkájához szükséges elengedhetetlen dolgokat kellet intéznie.
Kérdõn tekintett újdonsült beszélgetõ partnerére és úrrá lett rajta a kíváncsiság.
-Mi szél hozta errefelé ezen a csodás délutánon? Ha kikapcsolódni vágyik biztosíthatom, hogy a legjobb helyen jár. Én fõként erért szeretem....De akadnak akik egész másért töltenek el itt sok idõt.
-Hallott a mendemondákról a kertel kapcsolatban?

[Shylandra Cortez]

A férfi bemutatkozott, ezen halványan elmosolyodott.
-Üdvözlöm Dylan, a nevem Shylandra...-szándékosan nem mondta a vezetéknevét, viszont kezét a rági korokhoz méltóan kézcsókra nyújtotta, ez talán kissé furcsán jöhetett ki, de neki ez abszolute normális volt.
Miután a férfi leült mellé kisebb csevelybe kezdtek.
türelmesen végighallgatta a másik mondanivalóját,s sejtelmes mosoly bújkált ajkain.
-A tudomány nem az én világom, hogy is mondjam, túl földhöz ragadt a számomra.-mondta s kissé elmerengõ volt a tekintete.
-ezek szerint ha jól veszem ki a szavaibõl ön a tudományok világában otthonoskodik, nemdebár kedves Dylan?-kérdezte ártatlanul.
-Hogy mi, csupán egy kis magányra volt szükségem, semmi más. ellenben az ürömben is akad némi öröm ugyanis találkoztam magával.-mondta bájosan mosolyogva.
-Mendemondák? Ugyan mifélék?-tette fel a kérdést hihetelenkedõ arcot vágva, de igen, közben nagyon is jól tudta, hogy mirõl van szó, a legutóbbi telihold eseményei még nagyon is valóságszerûen élnek benne...
Tekintetét Dylanra emelte. ~Hm..markáns vonások...nem is olyan rossz...~gondolta magában.

[Dylan Rasset]

Érdeklõdve halgatta Shylandrát és jókedvûen felnevetett amikor a lány a tudományról kérdezte.
-Nem fedné teljesen a valóságot ha csak azt mondanám, hogy kizárólag ezzel foglalkozom. Vegyük például ezt a levelet....*Nyúlt a zöld növényt taró puha kéz felé és gyengéden kiemelte az ujjak szorításából.*
-Egy laikus számára nem jelent többet mint növény ami mutatós de sok hasznát nem venné.
-Viszont egy hozzáértõ szakember ismeri a felépítését, funkcióját és élettani hatását képes igen hasznossá tenni. És végül a hatás amit kifejthet egyes esetekben képes megnyitni olyan új dimenziókat ami már a misztikum világa. Az én munkám is ennyire összetett. Nem lehetne bekategorizálni....
-Ami a mendemondákat illeti bizonyára a helyi kultúrához tartozik és semmi több.* Érezte. hogy ingoványos talajon jár így nem feszegette tovább a kérdést.*
-Ön mivel foglalkozik ha éppen nem magányra vágyva üldögél egy padon kedves Shylandra?
*Tekintete ismét körbejárta a fiatal teremtést és gondolatai messzire kalandoztak......

[Shylandra Cortez]

Figyelte a férfi kis gödröcskéit mikor nevetett, kifejezetten jól álltak neki,s ez ismét felkorbácsolta benne a vadászösztönt, noha többnyire igyekszik úgy intézni, hogy õ legyen az akit becserkésznek, de a háttérbõl mégis õ az, aki irányít, ilyen volt õ, maga a megtestesült boszorkány, ahogy a hétköznapi nyelvek fogalmaznának...
végighallgatta a szavait, majd kellemes mosolyra fakadt.
-Igen a kis levél is olyan mint egy csepp a tengerben, mint ahogy maga a tudomány vagy a mese világa, mind mind egy apró része valami nagyobbnak,s így alkotnak egy teljes egészet...-mondta,s Dylan szemeibe nézett.
-Hogy mivel foglalkozom?-kérdezett visza jókedvûen.
-Élem az elfoglalt üzletasszonyok magányos és rohanó mindennapjait.-mondta, majd elmosolyodott. -Az én életem közel sem olyan izgalmas, mint ahogy maga beszélt a tudományról, az ön kis világáról...-füllentette, ám azért némi igazság mégiscsak megbújt abban amit mondott.
-tudja olykor kifejezetten jól jön a magány, ha szeretnék megszabadulni kicsit a gondjaimtól, de máskor viszont...-mondta,s egyik zsemöldöke a magasba szaladt.
-Szép kis páros, az elfoglalt üzletasszony és a különös tudós...-jegyezte meg mosolyogva.
-És ön mit csinál, mikor épp nem a munkájában merül el, vagy nem épp a botanikus kertet járja.-kérdez vissza vidáman.

[Dylan Rasset]

-Nos.....*tette karba kezeit miközben tekintete a talajra siklott*....azt hiszem próbálok úgy tenni mint a többi hétköznapi ember. Szórakozom, kikapcsolódom, társaságba járok. Semmi olyan ami különlegesnek mondható.
*Persze saját szavai hamisan csengtek fülében hiszen az alakváltás egyáltalán nem mondható hétköznapi tevékenységnek. Ha sokan csak sejtenék, hogy mire képes igen hamar a figyelem középpontjába kerülne amit idáig gondosan igyekezett elkerülni.
A gondolataiban átvillanó képsorok egy pillanatra árulkodó nyomot hagytak arcvonásain. Homlokát összeráncolva megcsóválta fejét, hogy elhesegesse a nem kívánt képsorokat és ismét a társalgásra koncentráljon.
Felemelte fejét és kényszerû mosolyt eröltetett arcára.
-De már nem is emlékszem mikor volt lehetõségem arra, hogy nyugodtan kikapcsolódjak. *Próbálta magyarázni a hirtelen jött reakciót. Kezeit most a pad háttámlájára támasztotta és sanda mosollyal az arcán tekintett a lányra...
-Igaza van, elég fura egy párost alkotunk mi ketten.....Mit szólna ha meghívnám ma este vacsorázni? Azt hiszem egyformán ránk férne egy könnyed szórakozás.....Na mit szól az ötlethez? Ha igent mond binyonyára nem fogja megbánni. De ha nem megfelelõ a nap kitûzhetünk egy másik idõpontot is.
*Szemei felcsillantak a gondolatra, hogy egy pár kellemes órát eltölthetne Shylandrával. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó ami felkorbácsolta érzelmeit.....

[Shylandra Cortez]

Kíváncsian fürkészte a férfit, aki szemmel láthatóan nagyon elmélyült a gondolataiba. fúrta az oldalát, hogy vajon mire is gondolhat most a másik, de ügyes taktikus volt, így nem akart minden jót most megtudni, hiszen akkor már nem lenne olyan izgalmas ez a kis közjáték. Jobban kedveli a titokzatos férfiakat, akiket meg kell törni, mintsem minden nélkül hajbókolva rajongják körül. ez igen rossz szokása volt, de annál jobban kiélvezte. S Dylanben volt valami különleges, noha még nem sejtette, hogy mi, de érezte,s ez most nemcsak egy özvegy képessége, hanem a nõi megérzése diktálta neki.
-Vacsora?Hm...jól hangzik...ön fõz vagy van kedvenc helye?-kérdezte egy sejtelmes mosoly erejéig. Közben gondolatai már pikáns képeket alkottak maguk elõtt,de persze a külvilág ebbõl mit sem érzékelhetett.
-Úgysem terveztem semmi különöset ...egyenlõre...-mondta, majd a férfire mosolygott.
Aztán lassan felállt,s kisímította a szoknyáját, majd Dylan felé fordult. szemeiben különös fények járták sajátos táncukat, hátborzongató de egyben izgalmas volt.
-Mondanám, hogy jöjjön értem, de azt hiszem egy ilyen korai ismeretség után nem lenne helyénvaló hogy bemerészkedjen az oroszlán barlangjába.-mondta s egy félmosoly kúszott ívelt ajkaira.
-esetleg van netán valami javaslata?-kérdezte ártatlanul.

[Dylan Rasset]

Miután Syilandra felált a padról õ maga is eképpen cselekedett. Érdeklõdve halgatta szavait és eközben helyeslõen bólogatott.
-Teljesen igaza van hölgyem, a világért sem zavarnám a saját kis rezidenciáján....ez most még tényleg korai lenne. *Szemeiben pajkos fény csillant és egy pillanatra elmosolyodott.
-Persze ez nem jelenti azt, hogy félnék az oroszlántól, mi több oda vagyok a nagy macskákért. Csak érteni kell a nyelvükön és máris dorombolnnak. *Apró kacsintás és egy lehelletnyi mosoly után egy lépéssel közelebb került a lányhoz majd halkabban folytatta*
-Ami a vacsorát illeti azt hiszem nem akarnám elrontani az estét saját fõztömmel, inkább rábízom ezt a profikra.
-Mit szólna a Holdfény Restauranthoz?.....Kellemes és hangulatos kis hely, tökéletes az ismerkedésre egy finom ital és ínycsiklandozó ételkülönlegesség után jobban megismerhetnénk egymást. Mivel abban maradtunk, hogy ne menjek önért ezért javaslom találkozzunk ott...Ha megfelel ez így akkor este nyolckor várom a bejáratnál.
*Valami azt súgta, hogy különleges estében lesz része ezért már elõre örült a találkának.Volt Shylandrában valami nagyon különös ami egyszerre tette vonzóvá és titokzatossá. Tekintete kifürkészhetetlen és sejtelmes akár egy igazi boszorkányé. Persze a szó legjobb értelmében. Ha valakit ez a gyönyörû szempár egyszer megbabonáz annak nincs többé menekvés.
Elõre látta, hogy a nap hátralévõ részében képtelen lesz bármi másra is koncentrálni ezért nem tervezett további fontos teendõket. Lesz még ideje a munkájával törõdni eleget....Ki akarta élvezni minden pillanatát amit a lánnyal tölthetett.....

[Shylandra Cortez]

Pajkos kis fény villant meg szemeiben.
-Ezek szerint ön ért a macskák nyelvén? És sokakat megdoromboltatta már?-kérdezte sejtelmesen mosolyogva.
-Holdfény?Remekül hangzik...kellemes hangulata van..azt hiszem pont megfelel.-mondta.
-Akkor este találkozunk.-válaszolta, majd azzal megfordult és elindult a kis ösvényen kifelé a kertbõl.
/folyt a vacsinál/

[Dylan Rasset]

A kérdés hallatán ajkain a mosoly fülig szaladt de nem öntötte szavakba gondolatait csak fejét ingatta kissé. Egyrészt mert nem lenne illendõ egy friss ismeretséget azzal kezdeni, hogy eldicsekszik az elmúlt kapcsolataival másrészt mert igazán erre nem is tudott volna pontos választ adni. Voltak magánéletében zûrös idõszakok amikor partnereit sûrûn váltogatta de ez mára megváltozott. Jelenleg nem sok ideje van ezzel foglalatoskodni mert idejének jelentõs részét leköti munkája.
-Akkor ahogyan megálapodtunk kedves Shylandra. Este a Holdfényben találkozunk.
*A lány elköszönt és õ egy fejbiccentéssel válaszolt majd tekintete elidõzött a távolodó kecses körvonalain. Sziluettjét körberagyogta a délutáni napsugár narancsos fénye ezzel keretbe foglalva a tökéletes alakját. Hatalmas sóhaj szakadt fel bensõjébõl miközben Shylandra lassan eltûnt a látóterébõl. Miután már nem látta tovább maga is elindult a kis ösvényen ki a kertbõl. Pár perc gyaloglás után már a kocsijánál állt kezében forgatva kulcsait és közben az elözõ kis színjátékra gondolva. Ismételten megcsóválta fejét és akaratlanul is elmosolyodott. Már elõre várta az estét....Beszállt az autóba és elindúlt hazafelé........